Macskaleukózis (FeLV)

Vírus által okozott betegség, amelyre nagyon hosszú lappangási idő a jellemző. Sok fertőzött állatban évekig is eltarthat, amire valamilyen tünet kialakul, sőt egyes állatoknál a fertőzöttség ellenére semmilyen látható elváltozást nem tapasztalunk. A kórokozója vérrel és nyállal terjed, főleg az egymással történő verekedések, marakodások alkalmával, de gyakori a nemi úton történő terjedés is.

A fertőzött anyák kölykei már fertőzötten jöhetnek a világra! Ebben az esetben a tünetek jóval hamarabb mutatkoznak, mintha később fertőződne az állat. A betegség kártétele igen szerteágazó. Legalapvetőbb kártékony hatása az, hogy gyengíti az immunrendszert. Éppen emiatt nagyon sokszor lehet kimutatni ezt a fertőzöttséget nehezen gyógyuló betegségek hátterében. A FeLV-fertőzés nagyon sok idősebb kori daganatos elváltozás kiváltója.

Gyakran fordul elő más vírusos fertőzésekkel, különösen a FIV-vel egyidejűleg. A fertőzöttség a vérből mutatható ki. A macskaleukózis többször alkalmazott védőoltással megelőzhető. Az alapvédettség kialakításhoz 1-1 hónapos különbséggel legalább 2x, de inkább 3x célszerű oltatni, majd évente ismételni szükséges.

A macskák immunhiányos betegsége (FIV)

A FIV szintén vírusos eredetű betegség és nagyon sok mindenben hasonlóságot mutat a macskaleukózis jellemzőivel. Itt is évekig tarthat a lappangó stádium és a tünetek gyakorta az idősödő (sokszor 8-10 éves) állatokban alakulnak ki. A fertőződés és a tünetek megjelenése közötti években az állatok teljesen egészségesnek tűnnek. A FIV terjedésében inkább a "véres út" a jellemző, tehát főleg a karmolások, verekedések során terjed.

Talán éppen emiatt is a kandúrokban (főleg ha azok aktívak, és gyakran verekszenek) gyakoribb az előfordulása. Elvadult vagy félvad környezetben élő macskák között nagyon elterjedt, de a fertőzöttség magas százalékban mutatható ki a kijáró macskáknál is. Gyakori a párhuzamos fertőzöttség is. A betegség gyanúja vérvizsgálattal igazolható. Sajnos nincs ellene védőoltás.

Fertőző hashártyagyulladás (FIP)

Ezt a betegséget is vírus okozza. Bár a neve alapján inkább csak a hasüregben számíthatnánk a gyulladásos folyamat előfordulására, ennek ellenére más testüregekben is gyakorta alakulnak ki elváltozások. A betegség fő jellemzője, hogy a nagyobb testüregekben (hasüreg, mellüreg) olajszerűen sűrű, magas fehérjetartalmú folyadék válik ki.

A betegek fokozatosan lefogynak, egészségük leromlik, miközben a testüregekben cseppenként gyűlik össze a váladék. Amennyiben a hasüregben történik a folyadék felhalmozódása, akkor az erősen lesoványodott macskának feltűnően nagy hasa lesz (sokan éppen emiatt azt gondolják, hogy terhes a cica). A mellüregi folyadékgyülemre a fokozatosan nehezedő légzés a jellemző. Amikor a tünetek már megjelennek, pár hét alatt elpusztulnak a betegek. Ismert a betegségnek egy úgynevezett száraz formája is, amikor nem folyadék gyűlik össze, hanem csak vaskos felrakódások keletkeznek a savóshártyákon.

A betegség a mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan, a betegek csak tüneti kezelésben részesíthetők, és előbb-utóbb elpusztulnak. A fertőzöttség itt is kimutatható a vérből. A betegség megelőzésére egy úgynevezett nazális vakcina van forgalomban (tehát nem a szokásos módon, injekció formájában kapja meg az állat az oltást, hanem az orrába kell belecsepegtetni a vakcinát), amelynek használata különösen macskatenyészetekben, és ott indokolt, ahol korábban már előfordult a betegség.

A betegségek kimutatására szolgáló tesztek, eredmények értelmezése

Mindhárom betegséget vérmintából lehet kimutatni, illetve a tünetek alapján felmerülő esetleges gyanút ezzel lehet beigazolni, vagy kizárni. Egy vérmintából több teszt is elvégezhető, nem kell tehát sok vért venni a macskából. Abban azonban már jelentős különbségek vannak, hogy a tesztek mit vizsgálnak, illetve mit mutatnak ki.

A macskaleukózis (FeLV) esetében mindig vírusantigén kimutatás történik, tehát a pozitív eredmény azt mutatja, azt jelenti, hogy a kórokozó jelen van a vizsgált állatban. A pozitív eredmény egyértelműen mutatja a fertőzöttséget.

A FIV diagnózisa során a gyorstesztek a betegség hatására képződött ellenanyagokat mutatják ki, antigén vizsgálatra más módszert kell alkalmazni. Itt a gyorsteszt pozitivitása úgy értelmezendő, hogy ha a tesztek alapján betegnek bizonyult állat korábban már találkozott a kórokozóval, akkor valószínűsíthető, hogy a tüneteket e betegség okozza vagy okozta. Azt, hogy a folyamat mennyire aktív, a vizsgálat időpontjában éppen jelen van-e még a kórokozó a szervezetben, szintén lehetséges vizsgáltatni, de ebben az esetben más laboratóriumi módszerek szükségesek.

A FIP-nél a gyorstesztek szintén ellenanyagokat mutatnak ki, a vírusantigén kimutatásának azonban inkább a gyanús tartalomból van értelme. Módszertanilag itt is komplikáltabb vizsgálatokra van szükség.

A hazai állatorvosi laboratóriumok mindhárom betegség gyanúja esetén megbízhatóan, gyorsan és elfogadható áron vállalják mind a gyorstesztek, mind az egyéb laborvizsgálatok elvégzését.

A Pfizer ajánlata:

Szerző/Forrás: Dr. Horváth László